Hát, túl vagyok az első napom, mindenféle nagy kilengés vagy kilengésre való késztetés nélkül. Meglepő, hogy nem volt hajtépéssel egybekötött csokihiányom, vagy hirtelen valami egészségtelen ehetnékem.
Ételek:
Reggeli: (kb. 220 kcal)
- 1 teljes kiőrlésű zsemle
- szendvicskrém
- 1 paradicsom
Ebéd: (kb 670 kcal)
- falafel lecsóval
- barackos-pudingos sütemény
Délután: (kb. 230 kcal)
- 1 cső kukorica sótlanul
- 2 őszibarack
Vacsora: (kb. 310 kcal)
- lecsó (maradék az ebédből)
- pirított teljes kiőrlésű zsemle
Igyekeztem 1500 kalória körül maradni. Elhatároztam, hogy olyan étrendet fogok követni, amit talán (bárcsak) egy életen át tartani tudok, márpedig azt senki ne gondolja hogy én soha egy szelet süteményt, vagy két kocka csoki nem fogok megenni. Ugyanakkor megfogadtam, hogy elkerülöm a fehér cukrot, ha már annyi alternatívája van, és ezentúl ezzekkel próbálom meg a fehér szörnyeteget helyettesíteni. Elvégre is, ha nem is közvetlenül, de az egészség a cél.
Edzés:
Rubint Réka alakreform újságjából választottam ki a 60-61. oldalt. Eredmény: izomláz.... Tudom, hogy az első napra kiírt edzéssel kellett volna kezdenem, de nincs itthon se gumiszalagom, se súlyzóm, így olyan választottam, amihez ezek nem kellenek. Ismerem a helyes légzést, és a nyújtást is, de hát amilyen puhány vagyok mostanság, számíthattam erre...
A lelkiekről:
Miközben szenvedtem az edzés során, azon gondolkoztam, hogy miért nem tudtam eddig hatékonyan lefogyni. Nyilván a módszer sem volt jó, amit választottam, de ez még önmagában nem elég a sikertelenséghez. Aztán végülis arra jutottam, hogyha megnézem életem eddigi fogyókúráit, diétáit, tisztítókúráit, akkor könnyedén rájöhetek, hogy mindegyik csak fellángolás volt, és egyiket sem magamért csináltam... Mikor nyaralni mentünk, előtte két hónappal elkezdtem tornázni és diétázni, hogy jól nézzek ki fürdőruhában, vagy amikor kezdődött az iskola szeptemberben, én is a karcsú csajok közé akartam tartozni. Most, hogy a kamaszkoromat már rég marag mögött hagytam, rájöttem, hogy az egész életmódváltást csak magam miatt érdemes csinálni. Semmi másoknak megfelelés, csak azért, hogy én végre jól érezzem magam a bőrömben. Úgy legyen, ahogy mondani szokás.
